Vezetőként mit tehetünk az emberi kapcsolatok javításáért?

Amikor a vezetőknek arról beszélek, hogy mi a feladatuk a viszony szinten, akkor az első amit javaslok a személyességi szint emelése.

Társadalmunkban a személyességnek van egy elfogadott szintje, ami belénk szocializálódik. Megtanuljuk, hogy a családban, a barátaink között, az iskolában a tanárainkkal, az osztálytársainkkal, a munkahelyen a főnökünkkel, a munkatársainkkal mi az a személyességi szint, ami elfogadott, ami működő képes. Ez minden emberi szerveződésben létrehoz a csoport kultúrában mélyen kódolódó – és nem tudatos – előfeltevést az ott elfogadott személyességi szintről. Ha ezt a személyességi szintet valaki átlépi, akár csak egy személyes beszélgetés kapcsán, de sokkal inkább egy munka megbeszélésen, akkor mindenki érzi, hogy ez nem helyes, ez kényelmetlen.

A személyességi szint kialakulása a csoport fejlődési folyamat természetes része a probléma az, hogy a társadalom jelenlegi személyességi szintje messze alul múlja azt a szintet, amelyen az emberek képesek lennének hibáztatás nélkül őszinte visszajelzéseket adni egymásnak, ami pedig alapja lehetne a valódi problémamegoldásnak. Ennek következtében a vezető hiába próbál valódi problémamegoldást kezdeményezni, azt tapasztalja, hogy nem őszinték vele és egymással sem a munkatársai.

…és itt véget is ért a vezető kompetencia határa.

Erre lehet megoldás, ha a vezető megtanulja a gordon vagy az ennek teljesen megfeleltethető erőszakmentes kommunikáció módszerét.

Ennek kapcsán gyakran találkozok azzal a véleménnyel, hogy miért kellene megtanulnom egy természet ellenes kommunikációs módszert és magamra erőltetni egy olyan beszéd stílust, ami nem a sajátom. 

Erre pont ráillik az a közhely, hogy “van egy jó hírem és egy rossz hírem…”

A rossz hír az, hogy a belénk szocializált kommunikáció egyáltalán nem természetes. Amikor én végeztem a Gordon tréninget, akkor bennem is megjelent ez az ellenállás. Ekkor javasolta a trénerem, hogy figyeljem meg az óvodás korú gyerekeimet hogyan kommunikálnak. Miután lefuttattam ezt a  családon belüli magatartástudományi kutatást, megdöbbenve tapasztaltam, hogy mindkét gyermekem én-üzenettel és értő figyelemmel kommunikál. Ez azt jelenti, hogy később szocializálódik belénk az a kommunikáció, amit mi természetesnek gondolunk.

A jó hír tehát az, hogy Gordon ill. Rosenberg felismerte a természetes kommunikáció algoritmusát és ami még jobb, hogy az algoritmus egyáltalán nem bonyolult.

Azonban annak, hogy most mégsem arra vállalkozok, hogy ezt a kommunikációs algoritmust leírjam, hanem kedvet akarok csinálni egy kommunikációs tréningre az az oka, hogy a kommunikációs szokásainkat nem az elmélet ismerete képes megváltoztatni, hanem egy élményalapú tréning, ahol szituációs játékok segítségével saját tapasztalatokon keresztül éljük és tanuljuk meg a módszert.

Amennyiben ezeket kommunikációs törvényszerűségeket megértjük, és képessé válunk alkalmazni vezetőként akár nehéz, konfliktusos helyzetben először elő tudjuk húzni a tanultakat, majd egy-két év után teljesen beépül a kommunikációnkba és így a szervezetben is uralkodó kommunikációs mintává válhat.