Miközben mi emberek génjeinkben kódoltan társas lények vagyunk, azaz biológiai szinten minden hardverünk adott ahhoz, hogy jól együtt tudjunk működni, mégis a mai világban azt tapasztaljuk, hogy ez nem igazán működik. Sokkal inkább jellemző ránk, hogy hibáztatjuk egymást, mint az, hogy az egymás elfogadásának és tiszteletének talaján képesek legyünk a problémáinkat, konfliktusainkat megoldani. Ennek következtében szinte törvényszerűen minden közösségben van valaki, aki hibás lesz azért, hogy ez vagy az történt, mert ő egy olyan nehéz ember, mert uralkodni akar, vagy hajlama van a manipulálásra, vagy bizalmatlan, vagy durván beszél, vagy… és sorolhatnánk az okokat, a lényeg, hogy ő lesz a hibás, aki miatt nem tud a közösség jól működni.
Ezek az embereket hívom én béláknak és ezért mondom azt, hogy “mindenki, azaz TE is lehetsz béla!
Egy konkrét sztori feldolgozása során jöttünk arra rá, hogy a “bélaság” törvényszerűen alakul ki a közösségekben. Ez egyrészt evolúciós örökségünk, tehát pszichológiai, csoportdinamikai okai vannak, aminek kifejtésébe nem érdemes egy ilyen cikk keretében belemenni. Azonban látnunk kell, hogy ez a bennünk rejlő késztetés a bűnbak képzésre azt eredményezheti, hogy nem vagyunk képesek valódi közösséget alkotni. Hiszen elég gyakran az ilyen történeteknek egyetlen kimenete lehetséges, hogy addig fúrjuk, addig szurkáljuk a bélánkat, amíg kikopik közülünk, vagy durvább esetben mi válunk meg tőle. Amit sokan nem vesznek észre, hogy ezt követően törvényszerűen megjelenik a következő béla, megszületik a következő nehéz ember, akit megint lehet hibáztatni, és minden kezdődik elölről.
Ez egyrészt azért van, mert mindannyian bizonyos szituációkban, bizonyos tulajdonságainkat tekintve nehéz emberek vagyunk, azaz senki nem tökéletes, viszont mindenki “sérült” :).
Másrészt ezek az emberi játszmák beépülnek a kultúránkba, tehát ezt a mintázatot nem lehet meghaladni azáltal, hogy kipöccintjük az ügyeletes hibást.…és ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindenkit bent kell tartanunk a közösségünkben, hiszen az új típusú közösségek egyik alap jellemzője, hogy nem a beleszületés, hanem a választás határozza meg, hogy ki van benne. Ha azonban csak az a mintázatunk van, hogy hibáztatunk, és kilökjük a “hibást”, az a közösséget garantáltan szét fogja zilálni.
Szerencsére arra is van tapasztalatunk, tudásunk, hogy ezt a destruktív mintázatot meg lehet haladni és ki lehet cserélni a hibáztatás kultúráját a valódi problémamegoldás kultúrájára. Ugyanis nem az adott emberrel van a baj, nem az eredendő bűn az oka, nem egy átok, ami rajtunk ül. Ez csupán egy olyan viselkedés mód, amit képesek lehetünk meghaladni, és ehhez sokszor elegendő tudnunk, tudatosítani, hogy mit is csinálunk valójában, mi az oka ennek, és mit tehetünk azért, hogy ez a közösséget romboló mintázat megváltozzon.
Tehát a béláink mindannyiunknak lehetőséget nyújtanak arra, hogy tanuljunk magunkról, a közösségünk működéséről, és rájöjjünk, hogy miként vagyunk képesek meghaladni a hibáztatás kultúráját, és ezáltal valódi közösséget alkotni. Ez még akkor is nagy nyereség, ha végül a mi bélánk elmegy, vagy mi megyünk el a béla miatt.
Vágvölgyi Gusztáv - Pabló - a Társadalmi Innovátor Program szakmai vezetője, szervezetfejlesztő, facilitátor, tréner, coach
Add comment
Comments