Kezdjük ott, hogy a megbeszélhetetlen dolgok mint egyfajta bizalom indikátor jelentkeznek egy közösségben.
Amikor azt tapasztaljuk, hogy egyre több minden nem beszélhető meg, ill. nem sikerül jól megbeszélni, akkor csökken a közösség tagjainak egymás irányába mutató bizalmi szintje. Ha egyre inkább őszinte, nyílt a kommunikáció, azaz megbeszélhetőkké válnak dolgok, akkor nő a bizalom szintje. Tehát vezetőként van egy eszköz a kezünkben, amivel fel tudjuk mérni a közösségünk bizalmi szintjét. Természetesen ez nem olyan eszköz, mint a folyadékhőmérő, amit csak bele kell meríteni a folyadékba és megmutatja a pontos hőmérsékletet. Ennek a működéséhez nekünk kell jó “műszerré” válnunk. Ennek első lépése, hogy észre vesszük, hogy mik azok a témák, amiket nem beszél meg a közösségünk. És itt nem feltétlenül csak a megbeszélések keretében lehet ezt észrevenni, bár ott a legszembetűnőbb. Az egyik fontos tünet, amikor hozzánk fordulnak a közösség tagjai, hogy mi az, ami bántja Őket a másikkal kapcsolatban, mi esett nekik rosszul abban, amit a másik mondott, csinált.
A közösségi minőség javításához a bizalom növelésén keresztül vezet az út, ehhez pedig a megbeszélhetetlen dolgok megbeszélhetővé tételére van szükség. Így egy közösség vezetőjének viszony szinten fontos feladata, hogy megbeszélhetővé tegyük a közösséget érintő, annak fejlődését megakasztó kényes szituációkat is.
A mai kultúrában elfogadott, hogy sok mindent nem tudunk megbeszélni. Elfogadjuk például, hogyha valaki valakivel nem szimpatizál, pikkel rá, ezt nem hozzuk elő. Ezt nevezhetjük tabunak. Nagyon sokszor amikor ez négyszemközti beszélgetésekben előjön, akkor meg is egyezünk arról, hogy erről nem lehet beszélni, nem célszerű teljesen őszintének lenni, hiszen csak a sértődés lesz belőle.
Hogyan lehet ezen változtatni?
Ahhoz, hogy a megbeszélhetetlen dolgokat megbeszélhetővé tegyük, vezetőként a legfontosabb eszközünk a személyesség.
A személyesség szintje belénk szocializált mérce. Fejlesztői munkám során tapasztalom, hogy a mai elidegenedett világunkban az emberek nagy része pont azzal követ el a hibát, hogy mindent általánosan, elméletileg, teoretikusan fogalmaz meg. Mert ezt szokta meg, mert ez a komfortos. Azt pedig szervezetfejlesztőként látom, hogy ez mennyi problémát okoz, hiszen a személytelenség sokszor megbeszélhetetlenné, megoldhatatlanná tesz olyan szervezeti problémákat, ami a személyesebb kapcsolatok talaján gond nélkül megoldhatóak lennének.
Hiszek abban, hogy ezt úgy tudjuk lebontani, ha példát mutatunk. Azaz mi alapból másképp kommunikálunk. A fenntarthatóságra törekvő közösségi kezdeményezések is ott követik el -elég gyakran- a hibát, hogy azt hiszik, hogy egy fenntarthatatlan világban ránk szocializált kommunikáció alkalmas egy fenntarthatóbb, közösségibb élet létrehozásához. Sajnos maga a kommunikáció minősége kódolja a közösségi minőséget. Ezért javaslom a közösségi kezdeményezéseknek, hogy vigyenek be módszereket, technikákat, legyen levezetése a megbeszéléseiknek, vezessék be a Gordon- vagy az erőszakmentes kommunikációt, kezdjenek el személyes visszajelzéseket adni egymásnak, ne csak a feladatokról, hanem a feladatok megvalósítása közben keletkezett érzésekről is beszéljenek.
Mert ezek képesek újraszocializálni a kommunikációnkat. De a legerősebb szocializáció, ha a vezető egy személyesebb kommunikációt valósít meg az első pillanattól kezdve.
Vágvölgyi Gusztáv - Pabló - a Társadalmi Innovátor Program szakmai vezetője, szervezetfejlesztő, facilitátor, tréner, coach
Add comment
Comments