Valódi közösséggel a fiatal felnőttek kiégése ellen

Válasz Horváth Bence a 444-en megjelent, Fiatal felnőttek, akiknél a kiégés az alaplapot c. írására

Egyre többször találkozom olyan írásokkal, amelyek a társadalom különböző válságait veszik sorra. Az egyik jellegzetességük ezeknek a cikkeknek, hogy nem adnak valódi megoldást, ami egyszerre az egyén számára is reális lehet és ami társadalmi szinten is a megoldás felé vinne. Mintha nem lenne pozitív társadalmi jövőképünk.

Az egyik ilyen a 444-en megjelent, Fiatal felnőttek, akiknél a kiégés az alaplapot c. cikk , amely nagyon alaposan feltárja a munka világának változásával együtt járó társadalmi trendeket, ebből is az egyik legaggasztóbbat: a fiatal felnőttek kiégését. 

Mára már biztos, hogy az elérhető álláshelyekhez túlképzett fiatal felnőttek kiégnek, mert egyre inkább úgy érzik, hogy értelmetlen munkát végeznek napi 10-12 óráig, társadalmilag káros munkahelyeken. Az, hogy ez milyen nagy probléma Magyarországon is, jól mutatta, hogy a belinkelt írás minden idők legolvasottabb 444 cikket lett, és ennek a jelenségnek még egy külön podcast adást is szántak . 

Mi lehet a valós megoldás?

A legtöbb elemzés eljut oda, hogy az okokat már egészen szépen feltárja, de ahogy a fenti cikk megállapítja, a megoldásokkal a legnagyobb baj, hogy: „egy alapvető társadalmi probléma személyes problémaként kezelnek.” 

Ezért jogosan merül fel a kérdés, hogy van-e olyan megoldás, ami egyszerre nyújt kiutat ezekből a problémákból személyesen, és egyben képes társadalmi változást is elősegíteni?  

Fenti cikkben szerepel egy megoldási irány, ami a szerző által többször idézett Anne Helen Petersen: Képtelen vagyok: Hogyan váltak a milleniálok a kiégett generációvá c. könyvéből származik, idézek a cikkből:

„Petersen számára a legjobb tanács, amit valaha a kiégés mérséklésére kapott, az volt, hogy ne csak arra gondoljunk, hogy hogyan tudjuk csökkenteni a sajátunkat, hanem hogy a cselekedeteink révén hogyan tudjuk mérsékelni és megelőzni másokét is.”

Azt gondolom, hogy ez az igaz a megoldás felé visz, ezt kell továbbgondolnunk és gyakorlatban is megvalósítható, a mai emberek számára is működőképes folyamatba szervezni.

Hogyan lehet cselekvő módon másoknak segíteni abban, hogy megelőzzék, vagy mérsékeljék a kiégést?

Ha nem vagyunk pszichológusok, vagy más segítő szakmabeliek, akkor  erre a legjobb lehetőség a mai világban, ha valódi közösséget alkotunk. A valódi közösség szoros emberi kapcsolatokra épülő, szándékolt, tudatosság alapú, életmód közösséget jelent.    Ez az emberi szervezet jelenleg ismert szintje. egy ma általános együttműködési szinthez képest – ami valahol ér a jó csapatok, baráti szerveződések végeredménye – az élet minden területén jóval nagyobb egymásrautaltságot, bizalmat, mélyebb emberi társaságot jelent. Gyakran beszélünk a mai világban közösségekről, de a fentiek alapján a legritkább esetben mondhatjuk rájuk, hogy ez a valódi közösség.

A jó hír, hogy a mai világban valódi közösséget alkotni minden ember számára elérhető lehetőség, hiszen egymás után alakulnak alulról szerveződő városi, vidéki, kiköltözői kisközösségek. Ma már ezeknek a közösségi kezdeményezéseknek saját fesztiválja is van, ami minden évben  Gyüttment Fesztivál  néven valósul meg.

Gyüttment Fesztivál: a vidéken újrakezdők éves találkozója

Miért a valódi közösség a megoldás?

Amikor a problémáink megoldásához vezető utat keresünk abba az antagonizmusba ütközünk, hogy nem lehet tudatosságot tartósan emelni és az ember viszonyrendszerét átalakítani, ha ezt a szociális struktúrákat, illetve maga a társadalmi rendszer nem támogatja. A jelenlegi fenntarthatatlan társadalmi rendszer pedig igazán megtesz mindent azért, hogy az egyént sruktúrális rabságban tartsa.

Legnagyobb kortárs gondolkodóink is ezt az antagonizmust fogalmazták meg. Ken Wilber írja a Működő szellem rödid története c. könyvében:  

„A modernitás meghaladása és megőrzése azt jelenti – ami a dolgok meghaladás részét illeti –

(1) nyitottnak kell lennünk a puszta racionalitáson túlmutató tudatállapotokra, és

(2) ezek olyan gazdasági-technológiai struktúrákba kell ágyaznunk, amelyek túllépnek az ipari társadalom struktúrájában.

Egyszóval egy tudatváltásnak kell végbemennie, feladott intézményi változások kísérnek. Külön-külön egyik sem elegendő.”

Ugyanerre jutott Ottos Scharmer is, aki 2021. augusztusában megjelent „Az átalakulás eszközeihez való hozzáférés demokratizálása” című cikkében foglalta össze a Presencing Instute által kidolgozott társadalomátalakításra vonatkozó legfontosabb tanulságokat (saját fordítás):    

1. Nem lehet megváltoztatni egy rendszert, ha csak nem alakítod át a tudatosságot. 

2. Nem tudod átalakítani a tudatosságot, hacsak nem teszed értelmessé a rendszert. 

3. Mindezt csak akkor lehet skálázhatóan megvalósítani, ha létrehozzuk a mély-tanulási struktúrák új formáját. 

A valódi közösség ezt valósítja meg, hiszen olyan szociális közeget hoz létre, amiben a szoros emberi kapcsolatok az egyént fejlődésre késztetik. Ez a tudat fejlődése tartós tud maradni, mert a valódi közösség az együttműködés rendszereit az aktuális tudatossági szinthez fejleszti, ami által az egyén számára a továbbfejlődésben ez nem korlátozó tényező, hanem motivációs energiává válik. Ezek a tudatos alapú, valódi életmód közösségek egymással együttműködve a valódi közösségek közösségét, azaz egy fenntartható társadalmi hálózatot. Ezek a hálózati együttműködések pedig újabb innovációkat generálnak a valódi közösségekben, ami újabb dimenzió ugrásait hozhatja létre a tudatfejlődésnek. Így lesz a valódi közösség egyszerre egyéni és társadalmi szinten is megoldás.

Ezt egy kisközösség így fogalmazta meg:

„Azt tapasztaljuk az iskoláinkban, munkahelyeinken és minden más társadalmi intézményünkben, hogy az ember nem jó valóságot hozott létre, fenntarthatatlan mind ökológiai, mind társadalmi, mind gazdasági, mind emberi szempontból. Ezért mi létrehozzuk a jó valóságot, a mi közösségi valóságunkat, amiben egyszerre vagyunk képesek jól érezni magunkat, megerősítjük a megélhetésünket olyan munkából ami társadalmilag is hasznos.”

a valódi közösség az egyén számára létrehozza azt a szociális közeget, amiben egyénileg jól- és társadalmilag hasznosnak érzi magát, ez már önmagában is megoldást kínál egyéni szinten a kiégésre. Ettől fontosabb, hogy ez egyszerre egy spirituális út is, hiszen a társadalmi hasznosság megtalálása egyben az élet értelmének megtalálása is, tehát tudatosságban való szellemi és lelki fejlődést jelent. Az egyén számára ez az igazi megoldás, ami képes lesz összpontosítani az életét, ami a végtelen sok karrierjét szolgáló projekt között rendet tesz, megmutatja azt ami a természete szerint neki való, amiben egyszerre tud jó lenni és egyszerre fogja hasznosnak érezni magát. Az ilyen cselekvések az egyént flóban , ígyva a kiégést. Azonban a természetünk szerinti szerep, feladat, munka megtalálása, az életünk értelmét adó ügye elképzelhetetlen mások nélkül, akikkel ki tudjuk egészíteni egymást, akikkel együtt képesek vagyunk teremteni, alkotni. Így válik a valódi közösség olyan közeggé, amiben cselekvő módon másokat is segítve tudunk tenni a kiégés ellen.

Miért működik megoldásként a valódi közösség?

A valódi közösségben mindig az emberi kapcsolatok folyamatos javítása, az egymás lelki fejlődésének elősegítése, az egymásra támaszkodás. Ezeken a szoros, mély emberi kapcsolatokon keresztül valósul meg az, hogy a közösség tagjai tudják segíteni, támogatni abban, hogy a fenntarthatatlan társadalomból származó negatív hatásokat – pl. a munkahelyükön végzett értelmetlen munkát – képesek elviselni, átértékelni, sőt szép lassan megtalálni egy közösségi vállalkozásban azt a munkát, amely biztosítja a megélhetésüket úgy, hogy közben társadalmilag hasznosnak érezhetik magukat, ráadásul ezt egy olyan csapattal közösen, amely egy valódi közösséget jelent egy . Ennek jó példái a bevásárló közösségek , mint amilyen a Nyíregyházi Kosár Közösség .    

A valódi közösség, közösségi vállalkozások pedig szép lassan összekapcsolódva egy közösség alapú helyi gazdaságot hoznak létre, vagy más néven szeretet -, vagy szolidáris gazdaságot . A kisközösségek hálózata tehát, mint a közösségek közössége elkezdi alulról felépíteni azt az emberhez méltóbb társadalmat, amiben a munka világa is emberibb, értelmesebb és így nem vezet kiégéshez a fiatal felnőttek körében.  

Mi akadályoz minket a valódi közösség alkotásban?

Az egy ezen belül a fiatal felnőttek számára ennek a megoldásnak a megvalósítása azért nehéz, mert a jelenlegi társadalom szocializációja, az emberiaikból származó csalódások, traumák sok olyan magatartásmódot égettek be, amivel nem, vagy csak nehezen lehet valódi közösséget alakítani. Ezért indítottuk az útjára a TreeMap tábort , a valódi közösségi emberképzőt, mindenki számára utat nyissunk abba az irányba, hogy elkezdje tanulni azokat a készségeket, amire egy közösségalkotási folyamatban szüksége lehet. 

Összefoglalva az általunk lehetségesnek és jónak tartott megoldást