A kibernetika önszerveződés definíciója
„Egy folyamat akkor számít önszerveződőnek, ha egy rendszer szervezettsége
spontán módon növekszik, anélkül, hogy ezt a növekedést a környezet, vagy a
körülötte lévő, vagy más külső rendszerek befolyásolnák. A változásokat az
összetevők egymás közötti (szimultán) interakciói eredményezik, általában úgy,
hogy a részek fizikai jellege nincs hatással az egész idő- és térbeli fejlődésére.”
Ebből kiindulva leegyszerűsítve és a közösségekre vetítve megalkottam a közösség önszerveződésének
a definícióját.
A közösségi önszerveződés definíciója:
Emberekből álló szerveződés akkor önszerveződik, ha a szerveződés tagjainak tudatos és nem
tudatos kapcsolódása, kölcsönhatása, azaz együttműködése, valamint a teljes rendszer egyensúlyra
való törekvése által, a csoport szervezettsége nő.
Ennek kapcsán a kibernetika önszerveződés definícióban szereplő „spontán módon” jelentését kellene
még közelebbről megnézni, amit én direkt hagytam ki a közösségre vonatkozó definícióból. Mert a
kibernetika elsősorban olyan rendszerekre értelmezi az önszerveződést, amelyekben az elemek nem
emberek, azaz jellemzően kémiai, biokémiai és biológiai rendszerekre. Ebben az esetben a spontán
alatt azt értik, hogy az elemek maguktól, belső fizikai, kémiai, biológiai tulajdonágaik által szerveződnek
és nincs külső szervező hatás.
Például az egyik kedvelt példája a kibernetikának az önszerveződésre a rajhatás, amikor halak, madarak
stb. rajokba szerveződnek. A rajzás olyan minden egyes egyed által önkéntelenül követett egyszerű
szabályokban „jelenik meg”, mint például „tarts pontos távolságot legközelebbi szomszédoktól míg
hozzájuk igazodsz és az esetleges veszélyeket elkerülöd”. A rajt, mint az önszerveződés által létrejövő
új minőséget a kibernetika a gyenge emergenciának (megjelenés) hívja, hasonlóan a többi fizikai,
kémiai, biokémiai rendszer emergens tulajdonáságához.
Az erős emergenciára egyedül az emberi tudat megjelenését szokták említeni, mert ebben az esetben
új minőség megjelenését nem lehet egyszerű szabályok, fizikai, kémiai egymásra hatásokkal
magyarázni. A kibernetika nem túlságosan foglalkozik azzal, hogy az elemeknek lehet tudata is, így a
„maguktól”, a „spontán” egy újabb dimenziót kap. Felmerül a kérdés, hogyha valaki tudatosan szervez
valamit, akkor az már nem „spontán”, ezért nem lehet önszerveződés? Azonban ebben az esetben a
rendszer elemei nem elsősorban biológiai lények, hanem emberi tudatok. Így a tudatos magatartás
például emberi kapcsolataink építése vagy a tudatos együttműködés, a feladatok megszervezése
ebben az esetben része az önszerveződésnek.
Tehát, amikor emberi tudatok hoznak létre egy újabb minőséget - azaz a közösséget -, akkor ezt
kibernetikai szempontból az erős emergencia közé kell sorolni. Ezért a közösség önszerveződése is egy
olyan folyamat, amit egyszerű fizikai folyamatokkal nem lehet magyarázni. Az új minőség is
komplexebb annál, hogy a mai tudásunkkal képesek legyünk felfogni a működését, és ezáltal az ember
evolúciójára gyakorolt jelentőségét.
Ami nagyon lényeges tehát, hogy a fenti definíció valójában arról szól, hogy a tagok szervezhetik,
koordinálhatják, vezethetik tudatosan a közösségüket, mert ez maga az önszerveződés!
Vágvölgyi Gusztáv - Pabló - a Társadalmi Innovátor Program szakmai vezetője, szervezetfejlesztő, facilitátor, tréner, coach
Add comment
Comments