Szerintem a profit (nonprofit – forprofit) értelmezése elég zavaros a mai világban. Civilként annak mérlegelése, hogy egy-egy tevékenységünk nonprofit, vagy már forprofit és ezért civilként ezt még csinálhatjuk, azt viszont már nem pl a szolgáltatásainkért mi nem fogadhatunk el pénzt, vagy ezt a munkát csak önkéntesen szabad csinálni, hiszen mi nonprofitok vagyunk, kifejezetten káros, mert rontja az életképességünket és így az esélyét annak, hogy a társadalmi céljainkat igazán hatékonyan tudjuk szolgálni.
Fogadjuk el, hogy minden életképességére törekvő szervezetnek szüksége van egészséges mértékű profitra. Ezért szerintem a társadalmi vagy közösségi vállalkozási modell az, ami ezt képes biztosítani. Azaz a pályázatoknak, adományoknak a szervezet fejlesztését kell biztosítania, a stabil működést viszont a szolgáltattatásai értékesítéséből, a szervezet által megvalósított vállalkozásból kell tudnia kitermelnie. Tehát minden civil szervezetnek szüksége van olyan üzleti modellre, ami fenntarthatóvá teszi a gazdálkodását, biztosítja a munkatársai megélhetését.
Most pedig következhet a szokásos civil ellenkezés
- Ez így hülyeség, hiszen a civil szervezeteket a civil törvény szerint sem lehet elsődlegesen gazdasági tevékenységre alapítani, ezért mi a törvény szerint is nonprofitok vagyunk.
- Mi (civilek) nem a pénzért csináljuk, hanem mert hiszünk a küldetésünkben.
- …és amúgy is mindent a pénz ront el a mai világban, így nehogy már a civileknek is a profitra kelljen hajtani.
A fenti ellenkezésekre egyszerre tudom azt válaszolni, hogy IGEN, részben igazad van és azt, hogy NEM, akkor sem jó, ha ezek alapján a rosszul értelmezett nonporofit szemléletben próbáljuk a civil szervezeteket működtetni.
Hiszen igaz, hogy a civil törvény kimondja, hogy nem lehet elsődlegesen gazdasági tevékenységre alapítani civil szervezetet, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet eredménye a gazdálkodásának. Sőt a jelenlegi civil törvény keretei között szuper jó társadalmi vállalkozásokat lehetne működtetni, ha nem lenne olyan hiedelmünk, hogy a civil szervezetben 1 forintból csakis 0 forintot lehet csinálni.**
Igaz az is, hogy mi civilek valóban nem elsődlegesen a pénzért dolgozunk, hanem azért mert hiszünk abban amit csinálunk, azaz küldetés-vezéreltek vagyunk. Azonban egyrészt a küldetésünket akkor tudjuk szolgálni, ha a szervezet, amiben ezt tesszük életképes, azaz képes a küldetésünket megvalósító tevékenységeknek a keretét (pénz, infrastruktúra, együttműködés stb.) biztosítani, ehhez pedig eredményesnek kell lennünk. Ha tehát nem termelünk eredményt (profitot) és így nem leszünk életképesek, azaz simán belehalunk a küldetésünk szolgálatába, akkor a küldetésünkben kitűzött nemes célok sem valósulnak meg.
Másrészt ugyanezt sok forprofit cégről is el tudom mondani. Pl. a Prezi HR-esének az előadásában az egyik meghatározó üzenet az volt, hogy ők nem egy prezentációs eszközt adnak el, hanem – és itt idézte a Prezi küldetését “A tudás megosztása az emberek közti együttműködés legkreatívabb formája. Ez az, ami fejlettebbé, gazdagabbá, jobbá teszi a világot”. Hogy ezt valóban komolyan is gondolják, az egy Árvai Péter interjúból is kiderült: “A Prezi filozófiájának lényege, hogy ha hatékonyabbá tesszük az ötletek áramlását, azzal pozitív változás felé segítjük a világot. Ezért már az alkalmazás legelső változata is ingyen elérhető volt minden oktatási intézmény számára.”
Mindebből jól látszik, hogy a küldetés-vezérelt tevékenység nem függ össze a nonprofit-forprofit kategóriákkal, sőt nyugodtan merem állítani, hogy a küldetésünk megvalósítása érdekében történő profit termelés az egyik legjobb dolog, amit civil szervezetként tehetünk, hiszen egyre nagyobb erőforrások felett rendelkezhetünk a társadalomjobbító céljaink megvalósításához.
Na és akkor jön a pénz, mint mindennek az elrontója. Az én véleményem szerint egyszerre igaz, hogy a jelenlegi kamatos-kamat rendszerben a pénz valóban mindennek az elrontója. Azonban a pénzrendszert mi emberek hoztuk létre. Tehát az is igaz, hogy a pénz csak egy eszköz, amit lehet jóra és rosszra is használni. Mint a kés is, amivel lehet kenyeret vágni és lehet embert is ölni, …és nem a kés a rossz, hanem az, aki rosszra használja.
Ez igaz a szervezetekben lévő pénzre is. Ha nincs elegendő pénz a céljaink megvalósítására, akkor a mi rendszereinkkel, pl. az üzleti modellünkkel, a gazdálkodásunk rendszerével, feladatmegosztással stb. probléma van. Tehát nem a pénz a hibás, hanem az, hogy nem sikerült még kitalálnunk, hogyan lehet megélni abból a tevékenységből, amit szeretünk és amit úgy gondolunk, hogy hasznos a társadalom számára is.
Mindezek után civil szervezeti vezetőként fontos látnunk, hogy az nem valódi kérdés, hogy egy-egy tevékenységünk nonprofit vagy forprofit. Sokkal fontosabb kérdés, hogy a küldetésünk érdekében végzett tevékenységek összessége képes-e életképes szervezetet eredményezni. Mert ha igen, akkor képessé válunk egyre jobban szolgálni a küldetésünket. Azt a társadalmi jót, amit fontosnak tartunk. Ha pedig nem, akkor hiába a legnagyobb jó szándék, akkor azok a szervezetek nyertek, akik csak és kizárólag az egyéni gazdagodásukat tűzték ki célul, és ezt sikeresen meg is valósítják.
Ezért van nagy jelentősége annak, hogy mindegy milyen szervezeti formában, de életképes szervezeteket hozzunk létre, azaz – ismeritek a mantrámat 🙂 -irány a közösségi vállalkozás!
Vágvölgyi Gusztáv - Pabló - a Társadalmi Innovátor Program szakmai vezetője, szervezetfejlesztő, facilitátor, tréner, coach
Add comment
Comments