A valódi közösség meghatározása

A valódi közösség szoros emberi kapcsolatokra épülő, tudatosság alapú, szándékolt, életmód közösséget jelent.

A valódi közösség az az emberi szerveződés jelenleg ismert legmagasabb szintje. Tehát egy ma általános együttműködési szinthez képest – ami valahol véget ér a jó csapatok, baráti társaságok szerveződési szintjénél – az élet minden területén jóval nagyobb egymásrautaltságot, bizalmat, mélyebb emberi kapcsolatot jelent. Gyakran beszélünk a mai világban közösségekről, de a fenti meghatározás alapján a legritkább esetben mondhatjuk rájuk, hogy ez valóban közösség.

Most nézzük meg részletesebben a fenti meghatározás egyes elemeit:

Szoros emberi kapcsolatokra épülő

Társadalmunkban a szoros emberi kapcsolatoknak, az egymás iránti őszinteségnek és bizalomnak megvan a ma megtapasztalható átlagos szintje. Ezért amikor szoros emberi kapcsolatokról beszélek, mindenki az általa már megtapasztalt szintre lövi be ezt, ami elidegenedett világunkban gyakran egy elég alacsony szintet jelent. Ezért amikor a meghatározásban szoros emberi kapcsolatokról beszélek az egyik nehézség, hogy a legtöbb embernek még képe sincs arról, amit megpróbálok leírni. Ezért fontos látni, hogy a szoros emberi kapcsolatok egy valódi közösségnél a mai világban inkább perspektíva, egy törekvés arra, hogy a jelenlegi kapcsolatainknál mélyebb bizalomra épülő, személyesebb, egymásra támaszkodó, de ezzel együtt az egyéni szabadságunkat kiteljesítő kapcsolatokat építsünk ki. 

Amikor az ember megházasodik, vagy valakivel tartós párkapcsolatot épít, akkor főleg a szerelem szakaszában az a kép él benne, hogy olyan szeretetkapcsolatuk lesz amiben mindent meg tudnak beszélni és a legnehezebb helyzetben is számíthatnak egymásra, olyan felnőtt-felnőtt kapcsolatuk lesz amiben mindketten lelkiekben is gazdagodnak. Aztán a legtöbb ilyen kapcsolatban ez csak egy elfeledett álommá válik, talán leggyakrabban egy önismereti csoportban tapasztalunk ehhez hasonlót. Nos, a valódi közösségekben ezt a mély, szeretetteljes, egymás iránt felelősséget vállaló, érett felnőtt-felnőtt kapcsolatot építik az emberek.

Ezért ma egy valódi közösség legfontosabb ismérve, hogy az emberi kapcsolatok fejlesztése és az ennek érdekében végzett folyamatos önismereti munka egyenrangú cél azzal, amit a közösség mint küldetést, feladatot határoz meg a maga számára. Tehát ahogy együttműködünk ugyanannyira fontos, mint az, amiért együttműködünk.

Mi ennek a jelentősége?

Valójában – mint ahogy a fent belinkelt cikkemben is leírtam – ezáltal képes betölteni a társadalom jobbító szerepét. Hiszen a társadalmunk pont azért ragadt be a fenntarthatatlanság zsákutcájába, mert nem vagyunk képesek más, együttműködőbb viszonyt kialakítani a környezetünkkel, ebbe beleértve a természeti környezetünket és az embereket is.  Ezért a közösségi minőségre törekvés egy döbbenetesen fontos egyéni és társas fejlődési út az ember számára, aminek a során megtanul mélyebben kapcsolódni és ezáltal együttműködni. Csakis ez képes egyszerre emelni a tudatosságunkat és egyszerre olyan megerősítő környezetet létrehozni, amiben újabb és újabb meghaladásokon keresztül végül megváltozik a viszonyunk minden létezőhöz. Ezen keresztül értjük meg azt is, hogy a közösségünk hogyan képes egy együttműködő, koegzisztens társadalmat felépíteni.

A szoros emberi kapcsolatok tehát nem csak közelséget jelentenek, hanem olyan minőséget, amiben fejlődni vagyunk képesek. Ahogy M.Scott Peck írja: „A szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében.” Ez a cselekvő szeretet megvalósítása az, amire törekednek a valódi közösségekben az emberek.

Tudatosság alapú

Az emberi társadalom fejlődik, még akkor is, ha gyakran úgy tűnik, hogy az emberi kapcsolatok, a közösség és az élet még sok más területén is visszafejlődést érzékelünk az előző korokhoz képest. Valójában az emberiség modern kora olyan mint a serdülőkor a gyerekek érése során. Azért, mert sok mindenben úgy tűnik rosszabb lett a  magatartása nem azt jelenti, hogy nem fejlődik, sőt azt mindannyian tudjuk, hogy a serdülő korra szükségünk van a felnőtté válás során.

Ezért a mai emberek a mai kor tudatossági szintjén már nem képesek hagyományos (archaikus) közösségeket alkotni. Nekünk, a mai kor emberének – akik átviharoztak egy egocentrikus társadalmi koron – már csak egyetlen lehetőségünk van a közösség alkotása: hogy felnőtt emberként, tudatosan végiggondolva, küzdve, megegyezünk azokban a keretekben, létrehozzuk azokat a feltétel nélkül elfogadott szabályokat amiben egyszerre vagyunk képesek jól együttműködni és egyszerre kiterjeszteni az énünket, szabadabbnak érezni magunkat. Ezért lesznek a jövő közösségei tudatosság alapú közösségek. 

Ehhez az előző korok tudására is szükségünk van, azaz a most alakuló közösségek egyik nagy feladata, hogy összegyűjtsék az összes pszichológiai, szociológiai, biológiai, neurológiai stb. tudást, ami ahhoz kell, hogy ezeknek a megértése által képesek legyünk tudatosan közösséget alkotni. Tehát a tudatosság alapú közösségek azáltal jönnek létre, hogy az emberek elkezdik közösen értelmezni a többszörösen összetett társadalmi valóságunkat. Erre a közös valóságképre támaszkodva megfogalmazzák a saját ügyüket, azt a jövőképet, amiért közösen szeretnének dolgozni. Majd az emberi kapcsolatok, az egyén önismeretének fejlődését is egyenrangú célként kezelve elkezdenek ezért közösen dolgozni. Ebben a közösségalkotási folyamatban, az együttműködési kényszer önmagukra rakott emelésén keresztül, az ebben megélt nehézségeket, lelki fájdalmakat, azaz a szenvedést, szenvedéllyé formálják. A tudatosságuk kölcsönös emelésének szenvedélyévé.

Szándékolt (intencionális)

A hagyományos (archaikus) közösségekbe beleszülettek az emberek és így a közösség hitrendszere – mint magasabb cél – és ezen keresztül a közösség működését szabályozó normák mint feltétel nélkül elfogadott szabályok határozzák meg az életüket, az emberek közötti együttműködést. Ma egy valódi közösségbe nem beleszületünk, hanem szabad akaratból csatlakozunk hozzá, ezért beszélünk szándékolt közösségekről. 

Ez azt is jelenti, hogy a mai ember szinte soha nem csak egy közösségnek lesz a tagja, így az, hogy melyiket tekinti az elsődleges életmód közösségének, szintén választás kérdése.

Ez akkor is igaz, ha egy kis faluba születünk és ott is maradunk, hiszen ezzel nem leszünk egy valódi közösség tagja. Csupán egy olyan faluközösség tagjává válunk, ami nem sokban különbözik a városokhoz hasonló elidegenedett emberi kapcsolatokkal működő szociális közegtől. Ezért egy igazán jó faluközösség ma már sokkal inkább a valódi közösségek közösségeként tud szervesen létrejönni. Ezért ma egy polgármester akkor jár el jól, ha a településén a valódi közösségek kialakulását támogatja.

Életmód közösség